Böcskei Balázs befejezte

Játékvezetőkről

2021-07-28 20:00:01
Böcskei Balázs |

Böcskei Balázs - forrás:
Forrás: - Böcskei Balázs

Azt hiszem 37 évem legnehezebb döntése volt a mai - írja Böcskei Balázs közösségi oldalán.

Egy hónap híján majdnem 20 éve mentem ki először, akkor még „partjelzőként” a Sokorópátka-Rábacsécsény megyei III-as mérkőzésre. Félévre rá a megyei I-ben találtam magam, majd az NBIII-as asszisztensi keret következett. És egy sporttárs-barátom javaslatára átmentem a játékvezetői keretbe, ismét alulról indult a történet. De ötlete egy életre meghatározta hozzáállásomat és hétvégeimet, bár ilyen tanácsokkal tudnék élni másoknak is. 2008-ban fel is kerültem az NBII-es keretbe, 2011-ben bemutatkoztam az NBI-ben, öt év után lett Győrnek első osztályú játékvezetője. Jutott pár mérkőzés az osztályban, és jutott 153 vezetett NBII-es mérkőzés.

És megannyi közreműködés, élmény, (sport)barátság, morfondírozás egy-egy meccs vagy szituáció után. Örömködés a szerencsén – egy játékvezetőnek arra nagy szüksége van –, és bosszankodás egy-egy (elkerülhető) hiba miatt. A játékvezetés, ki elkezdi és nyitott rá, azt megtanítja sportszellemben létrán mászni, és ha lecsúszik a láb, újra elindulni.

Mert – ahogyan Palotai Károly fogalmazott – vezetni kell a meccset, nem pedig bíráskodni. A szabálykönyv ítéletekben gondolkodik, a játékvezető döntésekben. Vagy nem-döntésekben. És nem utolsósorban játékosokban, emberekben. Hittem és hiszek ebben a hivatásban, és már az első sportévek után sem akartam az lenni, mint a játékvezetés előtt voltam. De az sem akartam lenni, ami a játékvezetés után leszek/lehetek. De egyszer eljön az idő, és az álmatlan éjszakákat le kell zárni. Dönteni kell, miként a pályán is. És tudom, nem is leszek más ezután sem. Mert aki benne volt valaha, tudja: örökké fújod a sípod, örökké fogod a zászlót. Mindhalálig.

Köszönet a családomnak és barátaimnak, akik 20 éven át fogadták el, hogy nincs nekik velem szombat vagy vasárnap, és köszönöm a szakmának, hogy részese lehetettem, hogy ott lehettem.


facebook.com
 

Hozzászólások: